(Source: modelsgifs, via thedeviltakeahindmost)
szép hétvégét kíván mindenkinek szexicsokoládé
(Source: mrjamesdeen, via fuckmeimwet)
(Source: goingtofuckyourself, via mechanikusnarancs)
(Source: annaharo, via vogue-xo)
(Source: my-top-drawer, via aadelka)
Figyelem már rég, ön olyan fenséges, még biztos sosem hibázott.
Még ön is azzal jön, hogy nekem a legkönnyebb, pedig rossz évet zárok.
Akit nem szeretünk, azt magunkkal, akit meg nagyon, azzal magunkat bántjuk.
De mit tehetnénk?! Az a fél százalék, aki kivétel, nem közöttünk jár.
Hát jobb, ha ön is mértékkel marasztal,
És hazaküld a hajnali vonattal.
Maradjon e pár óra olyan szép,
Amilyennek látni akarom…
A jóhiszeműség véget nálam ér, kiváltképp
azzal vigyázok, akit nagyon megkedvelhetnék.
Elnézést, kiszállok! További jó mulatást!
Szenvedek majd, hát nem érdekel,
Legyen inkább önért mint öntől.
Akit én belém lát, csak az a fél százalék
akit végül úgyis mindenki bánt!
Hát jobb ha ön is mértékkel marasztal,
És hazaküld a hajnali vonattal.
Maradjon e pár óra olyan szép,
Amilyennek látni akarom…
Nézze hát, jobb, ha ön is mértékkel marasztal,
És hazaküld a hajnali vonattal.
Maradjon e pár óra olyan szép,
Amilyennek látni se bírom, nézze, nézze, nézze….
(Source: brittanysanft, via acoustic0913)
Szemedbe nézek és megöl a vágy,
Hogy veled töltsem ezt az éjszakát,
Megöl a vágy, hogy velem töltsd az éjszakát!
Hallom a hangod és látom a szád,
Szívemet dobogtató piros bársonyát,
Megöl a vágy, hogy velem töltsd az éjszakát!
Rád gondolok délelőtt a munkahelyemen.
Attól félek, nem láthatlak többé már sosem.
Rád gondolok éjjel is, de így nem alhatok,
Adnod kell egy randevút, különben meghalok!
Meghívnálak fröccsözni egy kerthelységbe én,
Elmondanád nekem azt, hogy mindig van remény.
Megöl a vágy, hogy velem töltsd az éjszakát!
A zálogházba tévelygek csak egész délelőtt,
Táncolnak az árcédulák a szemem előtt,
Éjszakánként is mindig csak Rád gondolok én,
Tönkremegy az életem, ha nem leszel enyém!
Virágzó szép öled már életcél nekem,
Térden állva könyörgök, hogy légy a kedvesem!
Megöl a vágy, hogy velem töltsd az éjszakát!
Ha elígérnéd ezt a csodás éjszakát nekem,
Nem hagynálak el én téged többé már sosem!
Megöl a vágy, hogy velem töltsd az éjszakát!
“Aki nem mutogatja magát – ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik – sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.”
(Source: freyjageist, via darksideofthezeppelin)
(Source: quesabroso, via minuszot)
Take me to the place where you go
Where nobody knows, if it’s night or day.
Please don’t put your life in the hands
Of a Rock ‘n Roll band
and throw it all away
Van már kenyerem, borom is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
telefonom, úti bőröndöm,
van jó-szivű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.
Nem többet az egykori köd-kép,
részegje a ködnek, a könnynek,
ha néha magam köszönök még,
már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
tárcám van igaz színezüstből,
tollam, ceruzám vigan illan,
szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
langy téa beteg idegeimnek,
ha járok a bús Budapesten,
nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,
és énekes ifjú fiának
vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.